A méz az utóbbi időkben nagyon népszerű adalék lett és egyre gyakrabban kísérleteznek vele a kézműves és házi sörfőzők. Magas koncentrációjú szénhidrátforrás, 95%-a cukor (glükóz, fruktóz, szacharóz és maltóz), melyből 81% monoszacharid. Adagolása, a malátával ellentétben, csökkenti a kész sör sűrűségét és növeli az alkoholtartalmat. Ennek oka, hogy a teljes cukortartalma erjeszthető. Ezzel együtt szintén a malátához viszonyítva nem tartalmaz nitrogént, mely nélkülözhetetlen tápanyaga az élesztőnek. Használatakor ezért, külön élesztő tápsót kell adagolnunk a forraláskor a cefréhez.

3-11%-ban használva ad egy finom kellemes méz karaktert a világos söröknek. 30 % fölötti használatát nem ajánlják, mert az erősebb méz íz nem jellemző a hagyományos sörökre. Ez alól természetesen kivétel a mézsör. Minél magasabb arányban használjuk, annál jobban kell figyelni (kevesebbet érdemes csak beletenni) az egyéb ízesítő összetevőkre, mint a komló, a karamell maláta, a pörkölt maláta és az egyéb fűszerek.

Mindenkinek ajánljuk a mézekkel való kísérletezést a sörfőzésben. Nagyon érdekes ízeket és karaktereket adhatnak a különböző fajtájú mézek. A laikusok kevés alapvető méztípust ismernek és fogyasztanak, de a mézfajták felsorolásának olvasásakor beindulhat a fantáziánk új sörök összeállításához, látva, milyen sokféle és érdekes méz létezik.

Eltérően a többi cukorforrástól, a méz rengeteg élő organizmust is tartalmaz. Élesztőt, baktériumokat és diasztatikus enzimeket is. Ezért a mézet használat előtt fertőtleníteni kell, el kell pusztítani az élő organizmusokat, hogy ne rontsák el a sört. Viszont a másik fontos jellemzője ennek az összetevőnek, hogy a forralás hatására a fontos íz- és aromaanyagok gyorsan elillannak. Akkor mi lehet a megoldás arra, hogy fertőtlenítsük is a mézünket, de közben maradjanak meg a fontos íz és aromaanyagok is?

A legegyszerűbb megoldás, ha úgy járunk el vele, mint néhány esetben az aromakomlóval, a forralás végén adjuk a cefréhez maximum pár percre. Persze ez sem tökéletes, mert így is veszítünk valamennyi íz- és aromaanyagot.

A bonyolultabb, de hatékonyabb megoldás, ha a használni kívánt méz mennyiséget feloldjuk ugyanannyi vízzel. Beleöntjük egy zárható fedelű üvegbe, mondjuk dunsztos üvegbe és a fedő rácsavarása előtt CO2-ot engedünk az oldatunk tetejére (legegyszerűbb szódásszifonból, víz nélkül, óvatosan befújni), ez nehezebb a levegőnél és kiszorítja az oxigént, megakadályozva az oxidációt. Ezután rácsavarhatjuk a fedőt és 80 0C-on pasztörizáljuk a sütőben 2 és fél órát, majd lassan hagyjuk kihűlni. A módszerrel fertőtlenítjük a mézet, de megőrizzük a számunkra fontos összetevőit is. Az így kezelt mézet (hígított mézet) közvetlenül a beoltás előtt adjuk a hideg cefréhez.

Hivatkozás: vegyes internetes források